1.évad 5.rész
1 évvel később......
Azóta nagyon jól megvagyunk Kevinnel és már 10.-esek lettünk. Megszokott az osztályi hangulatunk, mindenki meg van mindenkivel. Ma péntek 19:45 óra van és itt alszok Kevinéknél. Kevin anyukája és apukája nagyon szeretnek engem és ez viszonozva is van. Miután megfürödtem bebújtam Kevin ágyába és Kevin is csatlakozott hozzám. Épp ugrott rá az ágyra eljött az a pillanat amitől féltem ez idáig...Kevin volt felül én alul...
-Mondanom kell valamit- mondta Kevin és felült
-Mondjad- s figyeltem minden mozdulatát
-Hát az a helyzet,hogy elköltözünk- na itt eltört bennem minden
-És velünk?- kérdeztem a sírás határán
-Szakítanunk kell-mondta könnyes szemmel
-Nem az nem lehet..megyek veled akárhová is de megyek nem akarlak elhagyni..könyörgöm neee-mondtam sírva. Ekkor kirohantam a ház kertjébe és egy fa mellett álltam meg és zokogtam tovább...
-Hé..hé...hé kicsi lány ne hagyd el magad kérlek, az én kedvemért- mondta és hosszasan megölelt
-De nem Kevin ez nem, nem akarlak elhagyni kérlek ne- sírtam tovább a vállán és képszakadás.....Mikor felébredtem Kevin ágyában feküdtem....
-Én sem akarlak elhagyni- mondta és még hosszasan megcsókolt
-De én azt akartam, hogy te legyél az első. Veled képzeltem el a jövőt, ne hagyj itt kérlek ne-mondtam és újra zokogtam
-Legyek én az első?-kérdezte
-Azt akarom-mondtam
-Mikor akarod életem?-kérdezte hozzám bújva
-Szalagavató? De ugye még vissza jössz? Vagy ugye nem mész messzire?- kérdeztem zokogva
-Rendben legyen akkor... Nem hinném, hisz Spanyolországba költözünk, mert apunak felajánlottak egy állást-mondta és egyre jobban szorított
-Nem ez nem lehet, hisz csak álmodom-mondtam depisen
-Hercegnőm nem álmodsz- a hangja oly megnyugtató volt, befurakodtam a mellkasába és mélyen beszívtam az illatát..
Reggel, amikor felébredtem még Kevin nagyjába aludt így nagy nehezen kigubancolódtam a szorításából és a fürdő felé vettem az irányt, egy gyors zuhany és hajmosás után vissza mentem Kevinhez és a kedvenc könyvemmel a kezembe leültem Kevin pufjára és olvasni kezdtem..hirtelen arra lettem figyelmes, hogy elkezdtem könnyezni. Oda álltam a tükör elé és elkezdtem gondolkozni *miért pont én érdemlem ezt?*,*hogy lesz ezután Kevin nélkül, hisz ő jelentette a boldogságomat*. Ezek a gondolatok cikáztak bennem ameddig hirtelen valaki nem karolja át a derekamat.
-Jó reggelt hercegnőm, min gondolkodsz ilyen korán?- kérdezte és megpörgetett pont hogy a szemébe tudjak nézni.
-Hogy mi lesz velem nélküled-mondtam és újabb könnycseppek jelentek meg az arcomon
-Életem-mondta és nagyon hosszasan megcsókolt
-Van kedved lemenni a partra sétálni- kérdezte miközben a homlokunk összeért
-Jól esne most-mondtam és elő kapkodtam pár ruhát amit magamra ráncigáltam és el is indultunk. Sétálgattunk, beszélgettünk..Próbálta fel dobni a kedvem...annyira aranyos és ahj nélküle kell leélnem az életem.. Egy nagy kudarc lesz ezt átélni.
Beültünk egy kis kávézóba sütizni meg forró csokizni..hmm forró csoki a kedvencem...Miután jól kisétálnunk magunkat haza mentünk.. Nagyon fájt ez az egész, de egyszerűen nem tudom elfogadni. Miután elbúcsúztam Kevintől haza indultam én is.
De az nem úgy lett ahogyan gondoltam. Ahogy haza értem a cuccaimat ledobtam és a fürdőbe vettem az irányt, nem akartam élni Kevin nélkül ezért találtam ott pár gyógyszert és bevettem utána teljes képszakadás, nem voltam eszméletlen még, mert hallottam a hangokat ahogy Beni üvöltözik nekem
-Miri nyisd ki az ajtót kérlek..Miri-mondta és egy jó nagyot ütött az ajtóba
Már csak szó foszlányokat hallottam
-Hívd a mentőket és a tűzoltókat- mondta Apa és Beni üvöltve Anyának. Hallottam Anya zokogását. Sajnálom Anya,Apa,Beni..ti nem ezt érdemlitek... Már ezután csak arra lettem figyelmes,hogy valaki betörte az ajtót.....
Már csak a szirénázó mentő hangját hallottam és így gondoltam hogy nem haltam meg... Egy kórházban keltem fel ahol Beni hangját hallottam meg legelőször aki sírt(?)..
-Hogy tehette? Mi van ha nem ébred fel,hisz 1 hete kómába van-mondta Beni...1 hete vagyok kómába és vajon tud Kevin arról hogy mit csináltam?
-B..e..n..i-mondtam rekedt hangon,hiszen 1 hete nem beszéltem semmit..7
-Miri itt vagy? felkeltél?- kérdezte kicsi mosollyal az arcán
-I..g..e..n...K..e..v..i..n?- kérdeztem
-Ő is itt van-mondta és helyet cseréltek
-Hercegnőm..hogy csinálhattad ezt?-kérdezte és az arcomat simogatta az egyik kezével a másikkal pedig fogta a kezemet
-Gondoltam ha te elmész, van-e értelme élnem..de úgy gondoltam hogy nincsen...-mondtam már a vissza térő hangommal
-Nem megyek el-mondta kaján mosollyal az arcán
-Hogy mi?-kérdeztem de egyből folytak a könnyeim
-Szüleimmel megbeszéltem és enyém lesz az a ház amibe most lakunk..de kicsim most miért sírsz, hisz ez jó hír nem?-kérdezte
-Ezek nem olyan könnyek, hanem öröm könnyek, szóval nem hagysz itt?- kérdeztem
-Soha- mondta és hosszasan megcsókolt
Huhha gyerekek hát ez egy kicsit hosszúra sikerült,de remélem tetszik és jó olvasást!